Csákány István: Tükör által | A Mirror Dimly

 

egyéni kiállítás | solo exhibition
2017. 09. 27 – 01. 19.

 

 

 

press release 

Csákány István: Tükör által  | A Mirror Dimly
2017. 09. 28 – 2018. 01. 19.
megnyitó | 2017. szeptember 27. 19:00   
a kiállítást megnyitja | Mélyi József, művészettörténész

Csákány István műve egy végtelen hasonlatgyár, amelyhez számtalan irányból közelíthetünk. Tekinthetjük egyetlen tükrözött egységnek és gondolkodhatunk külön darabonként is. Nézhetjük akár az emlékmű, a munka vagy a science-fiction felől, a mű vagy műegyüttes egyformán nyitott marad. Ha az emlékműből indulunk ki, akkor a középpontban álló vetített mű egyik asszociációját Reg Butler 1953-as Ismeretlen politikai fogoly emlékművének terve kínálhatja, amelynek modelljét egy magyar emigráns művész verte szét a londoni Tate Galleryben. Sokan ebben a műben, amely a háború utáni első nagy nemzetközi pályázat eredményeként jöhetett volna létre (egyik helyszínként egy berlini dombon), már akkoriban is az emlékműállítás lehetetlenségének szimbólumát látták. S az emlékmű ma itt is lehetetlenség. A vásznon megjelenő inkább kietlen, mint kies tájban egy szobor forog, árnyképként kivetülve, mint egy camera obscurában. Összefüggésétől megfosztva mozog valahol egy magaslaton, az emberi tevékenység mementójaként. Mintha egy távoli világ üzenete lenne, egy olyan korból, amely még hitt a jelképekben. A szobrot kalapácsok alkotják, antropomorf sziluettbe rendezett munkaeszközök – valójában betonból vannak, felemelhetetlenek. A kalapácsokból épült mű a munka emlékműve; Csákány első nagy betonszobra, A holnap dolgozója egyenes folytatása.

                               Ugyanakkor az egész installáció nem más, mint különös hőseposz a munkáról. Balzaci történet egy művészről, aki úgy érzi, a világot elevenné faraghatja, vésheti, ütheti, csiszolhatja. Csákány műve, hasonlóan a befektetett munkáról is szól, arról, hogyan lehet a világot magunkhoz hajlítani, hogyan lehet leutánozni mindent, amit látunk, hogyan lehet az egykor eleven fából halott növényt faragni, hogyan lehet köznapi értelemben használhatatlanul domesztikálni egy otthont, hogyan lehet a valóságot nem a magunk képére, hanem a magunk dicsőségére formálni. Olyan, mintha a terraformálás fogalmát Csákány kicsiben, saját földi környezetében kezdené el, s haladna megállíthatatlanul. Amikor 2010-ben a Bernsteinzimmer című művét, apja sufnijának fából kifaragott installációját készítette el, a munkával kapcsolatban már felbukkantak a science-fiction-asszociációk. Megidéződhetett a Solaris űrhajósának földi tere, az emberi mintázatok szerint alakítható világ. A most kialakított tér inkább a Sztalker Zónájához közelít; vágyak keverednek benne a valósággal, a polgári élet fásult rekvizitumai állnak szemben a távoli képzelt világ árnyjátékával.

                Mindezt egy Őrnek nevezett duchamp-i "Szemtanú" figyeli, egy faként felmagasodó tükörkonstrukció. Mintha egy gyűjteménynek, pontosabban a furcsaságok tárának az őrszeme lenne. Megfigyelő tekintetében egy Wunderkammer klasszikus elemei jelennek meg: egy folyamatos mozgásban lévő automata, különleges műgonddal kifaragott tárgyak, szobrok színes árnyékokkal, természeti különlegességek fában megörökítve, ritka könyvek. Ha nem a tükör felől nézzük, akkor a látvány közönséges tárgyak gyűjteménye, egy halott közeg, hatalmas díszlet egy nem létező színdarabhoz. Nincs benne ember, csak a látogató, aki megfigyelt megfigyelőként gondolja el, mi történt itt, ebben a látszólag elhagyott helyiségfüzérben, mire emlékeztethetnek a tárgyak, milyen elveszett kultúrát idézhetnek meg a bútorok. És elképzeli, létezik-e valaki, aki itt élhetett, vagy a jövőben ebben a közegben élhetne.

Mélyi József

 

 

Műtárgylista | list of works

pastBarnabás Bencsik