Szezonális hatás / Seasonal Effect
Művek a galéria művészeitől / Works from the gallery artists
2019. 12. 17 – 2020. 01. 25.
Bolla Szilvia | Borsos Lőrinc | Radek Brousil
Csörgő Attila | Kútvölgyi-Szabó Áron | Lakner Antal | Puklus Péter
2019. 12. 17 – 2020. 01. 25.
kurátorok / co-curated by Maj Ajna és Bencsik Barnabás
A Glassyard Galéria karácsonyi kiállítása válogatás a galéria művészeinek legfrissebb vagy erre az alkalomra újragondolt munkáiból.
A kiállításon szerepelnek az idei Esterházy Művészeti Díj egyik nyertesének, Puklus Péternek az absztrakció és figuratívitás határán egyensúlyozó nagyméretű gesztusrajzai, amik a Ludwig Múzeumban kiállított „Hero Mother” fotósorozat darabjai mellett Puklus életművében újonnan megjelenő expresszív festmények párhuzamainak tekinthetők. A kidolgozatlanul, üresen hagyott felületek és a lazán elnagyolt vonalak egy folyamatosan mozgásban lévő egésszé, beazonosítható formákká állnak össze mint például egy háromtagú „legó-család” vagy a kétarcú ember archetípusaként megrajzolt Janus esetében.
A galériában nyáron egyéni kiállítással (Kill Your Idols) bemutatkozó Borsos Lőrinc művészpárostól a fétisekkel való leszámolás után, ez alkalommal korábbi sorozatainak legújabb darabjai kerülnek bemutatásra. A 2014-ben indított Blake parafrázis, a „Paradise Lost” sorozat, ami a művészettörténeti jelentőségű alkotások fő alakjainak kitakarásával az értelmezés új lehetőségét teremtette meg, idén a vízionárius festmény-ciklus triptichonba rendezett átirataával és a pokol jeleneteinek újragondolásával bővült ki. A másik, 2016-os „no means no” kinetikus, falkoptató installációból is ismert baseball ütő motívuma, most egy kényszer-nyugalmi helyzetbe, egy faághoz rögzítve „várja” a leszámolást.
Csörgő Attila szintén idei Új Budapest galériás retrospektív kiállításán már szerepelt a „Rossz kockák” sorozat néhány megvalósult térbeli modellje és velük párhuzamosan tervrajz szerűen azok síkbéli leképezései. A „Szezonális hatás” keretében kiállított új fotósorozata a dokumentáció és az autonóm mű határterületén egyensúlyozva a műtárgyfotózás pátoszát ötvözik a hétköznapi tudományosság egyszerűségével és józanságával.
A kvázi-tudományos megközelítés Kútvölgyi-Szabó Áron egész szobát betöltő installációján is érzékelhető. A Noises of Information több korábbi projektből szemezget oly módon, hogy esztétikájában és jelentésében is egy teljesen új struktúrát hoz létre. A síkbeli ábrázolás kínálta egy nézőpontúság problematikája után a szerző a legkülönbözőbb káoszelméletekkel foglalkozott, míg mostani munkájában korunk szimptómájaként jelentkező információ dömping gerjesztette szelekció totális hiányát vázolja fel.
A Glassyard idén a torinói Artissima művészeti vásáron két fotóművészet felől érkező, annak technológiai és elméleti határvonalát feszegető és megkérdőjelező művész munkáit mutatta be. A galéria művészköréhez 2019-ben csatlakozó Bolla Szilvia jellegzetesen megformált, színes, printelt plexilapjai a bőrsejtek struktúráját követik le. Ezeknek a daraboknak egy előzetes koncepció szerint megkomponált, egymásba illesztett variánsa egy törékeny egyensúlyi helyzetet eredményez, aminek látszólagos stabilitását az alapul szolgáló fémváz adja. A prágai Radek Brousil legújabb kerámiáival is egyre inkább a térben terjeszkedik. Az agyagból megformált PET palackokat különböző emberi karakterjegyekkel ruházta fel, megszemélyesítette őket, groteszk reakcióként a globális szinten jelentkező műanyagszennyezés ember okozta környezetkárosító hatására. A térben elszórt kerámiákat egy falon lévő „puha” képsorozat egészíti ki, amelyek asszociatív textilprintjeit szintén kerámiakeretek szorítják össze.
Lakner Antal nagysikerű, a jövő házát interaktív eszközökkel lemodellező kiállításának (casa activa_ atopia future home) egyik kulcsdarabja, a domestic alpine érintetlenül hagyott csúcsaival továbbra is jó alternatívaként szolgálhat a „természetbe” vágyó városlakóknak. A domestic alpine elkészítését követően Lakner érdeklődésének középpontjába Gordon W. Hewes antropológus testtartási szokásainkra irányuló kutatása került, melynek során több ezer un. „steady”, vagyis stabilizált pozitúrát különböztetett meg. Ezek a kulturánként változó mintázatok erőteljesen szemben állnak a modern társadalmakra jellemző egészségtelenül egysíkú ülőbútorok által kikényszerített testtartásokkal. A galéria terében megjelenő pszeudo-természeti képződmény közvetlen közelében kapott helyet Lakner új munkája: a kiállítás ideje alatt a hegyen felvett ülő vagy fekvő pozitúrák sokszínűségét demonstráló szemléltető-ábra.